Thomas Mann Mario és a varázsló című alkotása ma is megrendítő erejű látlelet a hatalom természetéről, nyugtalanító pontossággal mutatja meg a manipuláció működését. A polarizálódó politikai rendszerek korában a mű újfent időszerű: a propaganda és a közösségek irányíthatósága mindennapi valóságunk része. A történet által felvetett kérdések égetőek: meddig terjed az egyén autonómiája? Milyen manipulációs technikák által veszítjük el a döntési szabadságunkat, önazonosságunkat, s válunk a hatalom áldozataivá? Az új adaptáció Cipolla alakváltozásai mellett, a manipuláció áldozatait is vizsgálja. A szereplők olyan belső – gyakran kimondatlan – feszültségek hordozói, amelyek Európa légkörét határozták meg a háborút megelőző időszakban. Miközben igyekeznek fenntartani a rend és a biztonság látszatát, mindannyian saját titkaikat, sérüléseiket, rendezetlen konfliktusaikat rejtegetik. Cipolla szuggesztív jelenléte ezeket a mélyen rejtett rétegeket hozza felszínre, egyre inkább összemosva valóság és az illúzió határait. A történet így nemcsak a manipulátorral való küzdelemről szól, hanem a karakterek belső démonaikkal folytatott személyes birkózásáról is.
Galéria
