A barokk kastély a 17. század utolsó harmadában épült, majd 1712-ben átalakították, 1824-ben pedig átépítették. Az építtetője Szelepcsényi György érsek volt.
A kétszintes, téglalap alaprajzú építmény négy, átlósan elhelyezkedő saroktoronnyal rendelkezik. Utcára néző, héttengelyes főhomlokzatát fejezetes és stukkódíszes pilaszterek tagolják. A széles keretezésű (šambrána) bejárati kapu feletti mezőben (supraporte) egy címerrel ellátott kőkartus látható. A téglalap alakú ablakokat az ablakpárkányok alatt és felett stukkódíszítmény ékesíti.
A központi előcsarnokból kétszer megtört lépcsősor vezet az emeletre. A földszint és az emelet északi oldalán csehsüvegboltozatos folyosó húzódik. A földszint déli oldalán stukkódíszes dongaboltozattal fedett lakószobák és folyosó találhatók. A saroktornyok melletti helyiségek fiókos dongaboltozatúak, míg az emeleti szobák síkmennyezetesek.
A kastély mellett eredetileg egy kisebb franciaiskola-szerű park terült el, amelyet védett területté nyilvánítottak.
A kastélyban jelenleg gyógypedagógiai szanatórium (nevelő-gyógyító intézet) működik.
Galéria
