A templom 1221-ben épült, főként a pozsonyi kőfejtőkből származó tört kőből. Az épület korai gótikus stílusban készült, építészetileg a bencés plébániatemplomok mintáját követte. Egészen a 20. század első harmadáig megőrizte eredeti jellegét. A szentélyt keresztboltozat fedi, amely a sekrestyével együtt eredeti állapotában maradt fenn. A főhajót diadalív választja el a szentélytől. Az új, késő gótikus boltozat 1480-ban készült el, ám kivitelezése viszonylag hanyag. A szentély, a sekrestye és a torony a 13. századból származik, csakúgy, mint a főhajó fala és az oldalhajók falainak részei, amelyek 3-4 méteres magasságig pillérként maradtak meg; ezt az eredeti bordák töredékei is bizonyítják. A török támadások során az épület jelentősen megsérült: megsemmisült a gótikus berendezés és a toronyóra is.
A templom nagyobb arányú felújítására Csáky érsek idején, 1751 és 1755 között került sor. Ebből az időszakból származott az a barokk berendezés, amelyet egészen a 20. század elejéig használtak. A 18. században a szentélyhez építették Batthyány József érsek oratóriumát, ahol püspöki tartózkodása idején papi teendőit végezte. 1794-ben készült el az Ormosdy-kripta és a kápolna, amely a déli hajóból nyílik. Jelentős volt az 1889-es felújítás, amikor a szentély gyönyörű vitrázsablakokat kapott. 1901-ben a barokk oltárokat neogótikusra cserélték, és a többi berendezési tárgyat is megújították.
A falakon lévő freskók az 1960-as években semmisültek meg, amikor a belső teret újrafestették: a régi vakolatot anélkül verték le, hogy figyelembe vették volna a mélyebb rétegekben rejtőző esetleges mesterműveket. A toronyban három harang volt, ebből kettőt az első világháború alatt elvittek. Ezeket 1921-ben, a Szent Miklós egyházközség alapításának 700. évfordulóján pótolták. 2002-ben a hívek adományaiból egy sérült 300 kilós harangot modern harangra cseréltek. Az egymanuálos, 12 regiszteres, pedálos orgonát 1910–14 között Mozsný Vince pozsonyi orgonaépítő készítette; teljes körű rekonstrukciója 2014-ben történt meg.
Galéria
