A tejfalusi temető valószínűleg a 17. század végéről, esetleg inkább a 18. század elejéről származik. Maga a zsidó közösség is ebben az időszakban jött létre, elsősorban Morvaországból, Csehországból és más területekről érkező zsidó lakosság letelepedésével.
A közösségnek volt egy 18. századi morva mintára épült zsinagógája (amely ma már nem áll), valamint a rendes működéshez szükséges egyéb intézményei, sőt jesivája is volt. A legrégebbi fennmaradt maceva – sírkő – 1739-ből származik (2. sz.), a másik két legrégebbi sír pedig 1742-ből (2. sz., 81. sz.), az utolsó fennmaradt sír pedig 1940/41-ből (21. sz.), de a Kohn házaspár sírjainak maradványai 1940/42-ből származnak. Ez megerősíti, hogy a temetőben a második világháborúig folyamatosan temetkeztek. A itt nyugvó jelentősebb személyiségek közül érdemes megemlíteni főként David Kohen Bistricara/Bistritz (1815–1864, sírszám: 16) regionális rabbit, aki több halachikus mű szerzője volt, valamint Jisaschar Beer (1758–1848, 8. sírszám), valamint a közösség tisztviselőit, mint Mordechaj Frankl (1788–1867, 92. sírszám), Leib Steiner (1782–1860, 160. sírszám), Baruch Berger, rabbi, melamed/katekéta-talmudista (1898–1929, sírszáma 7) és mások. A temető nemcsak Mliečno zsidóinak, hanem a községhez tartozó környező falvakból származó zsidóknak is nyughelyet ad.
A közösség megszűnt, illetve fokozatosan szűnt meg, miután a zsidó lakosság túlnyomó többsége (elsősorban 1869 körül kezdődően) az újonnan alapított somorjai településre költözött. Ott 1898-ban új temetőt is alapítottak. Azonban a faluhoz és a temetőhöz fűződő kapcsolat az ősök iránti tiszteletből továbbra is aktív maradt (és marad). Mint már említettük, sokan a második világháborúig itt temették el már itt nyugvó rokonukat és őseiket.
Galéria
