A templom a 14. század közepe körül épült, valószínűleg 1380 körül. A 15. század végén gótikus stílusban átépítették, majd 1787-ben későbarokk stílusban újították fel.
A hajót prusz boltozat fedi (1787), a sekrestyét és a sokszögzáródású szentélyt gótikus keresztboltozat borítja. A szentély evangéliumi oldalán gótikus pastofórium található, a másik oldalon gótikus fülkék ülőhelyekkel. A főoltár Szent Mihály tiszteletére készült, kb. 1790-ben, későbarokk stílusban. A mellékoltár – Jézus keresztelése a 19. század második feléből származik.
A déli falon Szent György freskója látható, vele szemben Szent László legendájának fragmentumai, melyeket 1988–1989-ben tárták fel és restauráltak. Az ablakok az északi oldalon félkörívesek, a déli oldalon csúcsívesek és egyenes záródásúak; a szentély falán gótikus rózsaablakok találhatók.
Kiemelkedő elem a torony, amely a homlokzatból kiemelkedő nyolcszögű gúla sisakkal rendelkezik, félköríves hangnyílásokkal, a szentély tám-pilasztereivel, valamint a déli portállal, amely csúcsíves záradékot és kis előcsarnokot kapott.
A templomkert legrégebbi szobra a 1657-es kereszt, melyet 1989-ben restauráltak. Emellett itt található Szent Vendel szobra a 19. század második harmadából, valamint Nepomuki Szent János szobra 1838-ból.
Galéria
Dunaszerdahely, Április 30
