A református templom elődje IV. Béla 1268-as oklevelében említett, Szent Mihályról elnevezett román stílusú templom volt. A román stílusút a 13. században, a gótikus hozzáépítést a 14.-15. század fordulóján, a tornyot a 20. században építették. A 15. században átalakították késő gótikus stílusban. A török háborúk idején erősen megrongálódott, ebben az időben a lakosság is sokat szenvedett. A templom köré 1783-at megelőzően védőfalat emeltek, amely a temető kerítéséül is szolgált. A török hadjárat után Szilast katolikus és református családokkal telepítettek be, Lakszakállast azonban nem pusztították ki, reformátusokat sem telepítettek ide, hanem ők az „őslakosok”. A templomot a reformátusok megvették. A török idők után viszont római katolikusokat telepítettek a faluba. Az épületet visszaállították eredeti formájába, és nemsokára istentiszteletet tartottak benne. A templom ebben az állapotában őrződött meg egészen 1936-ig. Tetőből kinyúló tornyocskája és csúcsos főhomlokzata volt. A templomhajó déli falához egy kis előcsarnokot építettek barokkos homlokzattal. 1936-ban az állami műemlékvédő hivatal felügyelete alatt restaurálták a templomot. A templombelsőt 1960-ban újították fel, a homlokzatot 1982-ben. A templom tehát késő gótikus épület többszöri átalakítással. Egyhajós egyházi építmény a szentély háromszögű lezárásával és eredeti csillagboltozattal. A boltozat bordái plasztikus díszítésű homlokzaton nyugszanak.
A templom a Komárom-vidéki templomok között több szempontból is kiemelkedő helyet foglal el. Az egyetlen, amelyet védőfal zár körül, az egyetlen gótikus stílusú az egyházi építmények között, az egyetlen a járásban, amelynek szentségháza és gótikus boltozata van. Ezért van különleges jelentősége Komárom környéke fejlődéstörténetének szempontjából.
Galéria
