A temető legrégebbi sírja, amelyről itt tudunk, 1898 decemberéből származik. Az utolsó valószínűleg 1944 márciusából származik, bár a nyilvántartás egy 1945 májusából származó sírról is említést tesz, ami már közvetlenül a háború utánra esik (Abraham Hübsch). Egy ilyen lehetséges sír a törött sírkő miatt nem azonosítható.
Egy információ szerint a temetőt 1910-ben alapították, ami azonban nem stimmel, mert ebben az időben már volt itt néhány, az év előtti (vagyis 1898-tól kezdődő) sír.
A temetőt 2008. május 8-án felmérték és feltérképezték. Jelenleg – többek között a szamoríni városvezetés aktív közreműködésének köszönhetően, amely támogatást biztosított a 2019-ben végrehajtott rekonstrukcióhoz – példás, kiváló állapotban van. 2020 tavaszán egy szamoríni szponzorcsalád és a dunajszekei Zsidó Közösség támogatásának köszönhetően kőfaragók felújítottak néhány sírkövet, illetve sírt. 56 sír maradt fenn, de valószínűleg ennél valamivel több ember van itt eltemetve, lehetséges, hogy néhány sír nem maradt fenn. Itt található 17 zsidó katonai sír is az orosz országokból (államokból) az I. világháború idejéből – a helyi hadifogolytáborból. Összesen 73 sír létezik.
Itt található a jól megőrzött Ciduk ha din (egykori gyászterem) is, amely valószínűleg a 20. század elejéről származik; egy ideig műhelyként és garázsként szolgált, ma pedig múzeumi célú felhasználását fontolgatják. Az eredeti kerítés téglából épült.
Különösen érdekesek a kiváló minőségű fekete gránitból készült sírkövek, amelyek a tehetősebb családokhoz tartoznak (pl. Grünwald, Steiner, Pártoš). Vannak itt gránitból, vörös mészkőből és műkőből készült macevák is.
A temető feltérképezésekor a sírokat nyilvántartási számmal jelölték meg, és alatta rögzítették az alábbiakban felsorolt információkat. Az adatokat folyamatosan kiegészítik az új megállapításokkal.
A temető ma már előzetes kérésre látogatható az érdeklődők számára.
Galéria
